S. Iuliu Ovidiut még 2013-ban állították bíróság elé gyerekkereskedelemmel és hét rendbeli adócsalással vádolva őt. A Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság ügyészei által összeállított dosszié szerint 2010 szeptembere és októbere között két hányattatott sorsú kiskorút, egy 15 és egy 16 éves lányt hálózott be azzal a céllal, hogy „masszázs” címszó alatt szexuális szolgáltatásokat nyújtsanak a szalonba betérő ügyfeleknek. A vádirat szerint a munkaszerződés nélkül alkalmazott lányoknak akár napi 12 órát is dolgozniuk kellett, az egy napra járó bérük pedig 200 lej körül mozgott.
Annak ellenére, hogy előzetesen napi 8 óra munkában egyeztek meg, a napi munkaidő átlagosan mégis 12-13 óra volt, sőt, az is előfordult, hogy 20 órát is lenyomtak egyhuzamban – mondta el az ügyben meghallgatott egyik tanú. Ugyanez a személy azt is elárulta, hogy a tulajdonos utasítására az alkalmazottak számlát sem adtak, mondván, a pénztárgép meghibásodott. S. Iuliu Ovidiu emellett arra is betanította az egyik lányt, mit kell mondania egy esetleges ellenőrzés során, a szülők aggodalmait pedig azzal altatták elé, hogy kamaszok dadusként kaptak állást.
2010 októberében azonban a két lány megismerkedett a szalonba ügyfélként betérő K. Alberttel, aki nem mellesleg Nagyváradon egy hasonló masszázsszalont üzemeltetett. A férfi felajánlotta a két kiskorúnak, hogy dolgozzanak inkább neki, s a lányok éltek is a lehetőséggel, hiszen a nagyváradi szalonban jobb körülmények fogadták őket, volt recepciós és takarítónő is, tehát rájuk tényleg csak az ún. masszázs maradt, melyért nem mellesleg jóval több pénzt kaptak, mint Szatmárnémetiben.
A szatmári szalont üzemeltető férfit a kiskorúak kihasználása mellett több rendbeli adócsalással is vádolták, ám a férfi mindkét bűncselekmény elkövetését következetesen tagadta. Elmondása szerint a szalonban dolgozó lányok nem erotikus masszázst nyújtottak a klienseknek, a szóban forgó kiskorúakat pedig még csak nem is masszőzként, hanem takarítónőként alkalmazta napi 4 órában. Ami pedig az adócsalást illeti, a férfi elmondása szerint ilyenről szó sem volt, csupán a felesége, kitől nem sokkal korábban vált el, nem adta át a cég erre vonatkozó aktáit. A szalonban igénybe vett szolgáltatásokra pedig minden egyes alkalommal állítottak ki számlát – mondta a bíróság előtt S. Iuliu Ovidiu.
A szatmári szalon üzemeltetőjét a Nagyváradi Ítélőtábla 2018-ban két és év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, ám a férfi nem fogadta el a verdiktet, magasabb szintre terelve az ügyet, pechére azonban a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék az ítélőtábla által kimondott büntetést jóváhagyta.
A nagyváradi szalon üzemeltetőjét, K. Albertet egyébként két év szabadságvesztésre ítélte a bíróság.
